तहानलेले घर माझे तुझ्या बरोबरल्या पावसासाठी
काहूर वेदनांचे घेउन येते प्रत्येक उन,
मी गोतावल्यात निर्जिवांच्या
ह्रुदयाचे ठोके मोजत बसतो
अन सुसाट वारा पश्चिमेचा माझे घर शहारून टाकतो,...
मी वेड़ा ,उगाच छंदी
फान्द्यापानान्त लपलेले क्षण शोधतो,
क्षण चार ओलखींचे चार अनोलखी वेचून ठेवतो
कुपीन्च्या कुपी अत्तराचे फाये आकाश पसरवतो,
मंद गारेगार झुलूकिबरोबर
अन मी कसाबसा हसतो
............. सुंगंधाची किम्मत द्यावी लागेल म्हणून .....
@भावेश
bhaari mitra
ReplyDeletemirta...maste....
ReplyDeleteChhaaan.... Shevat awadla... ekdam chapkhal...
ReplyDeleteNice poem bhavesh.
ReplyDeletegod bless u dear!
thank you friends,
ReplyDeletealso be a follower to encourage me and my writings
i need your +/- critics also
Thank you for your wishes..
U know u write awesome dear!
ReplyDeletevery beautiful....
ReplyDeletekeep writing...
sahi ahe lokhande saheb asech lihat raha
ReplyDelete